Holló Éva Andrea: Túró Tamás története

Hossza: 3:36 perc

Túró Tamás története
avagy minden csoda három napig tart

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Teréz nevű tehén, aki naponta több gyerek egészséges növekedéséért volt felelős. Tudta is ezt jól, éppen ezért minden kora hajnalban kiment legelni friss, ropogós, lédús, zöld füvecskét. Teréz Tehén vidéken lakott, ahova a városi gyerekek csak nyaranta jutottak el a nagyvakáció idején, de amikor ott voltak, ők is megtapasztalhatták a csodát, ami 3 napig tart.
Ahhoz, hogy egy csoda megszülethessen, elengedhetetlenül fontos szerepe van a friss, ropogós, lédús, zöld füvecskének, a reggeli zamatos harmatocskának, a meleg, simogató napsugaracskának, a forrás hűsítő vizecskéjének és a tiszta, friss levegőnek. Ezekkel kényezteti magát Teréz Tehén kora hajnaltól késő délutánig kint a legelőn. Egy hosszú nap után hazatér. Már ismeri a járást. Befordul a jól ismert kapun. Bemegy az istállóba a helyére és vár valakit. A nagymamát. Az ő keze munkája kell ahhoz, hogy világra segítse a Tej Testvérek születését.

– No, Terikém, megjöttél? – szól hozzá nagymama és megsimogatja Teri hasát. Letesz két rocskát maga elé és leül a sámlira.
– Múúú! – köszönti nagymamát Teri.
– Bizony ügyes voltál, Terikém! Sokat legeltél, sok tejecskét hoztál. Már biztos nehéz
cipelned, segítek rajtad, kifejem a friss tejecskét!
Ezután negyed órán keresztül a nagymama lágy dúdolgatása közben csak annyit hallani: csirr-csurr, csirr-csurr, litty-lötty, csirr-csurr… és végül megszületik hófehéren, két rocskában a 9 literes Tej Tomika, a 6 literes Tej Vilike és a 3 literes Tej Tamika.
Tej Tomika volt a legidősebb, a legnyugodtabb a három testvér közül. Életének első napján szépen pihent Tej Tomika a saját új helyén, egy lábosban. Még csak nem is kacsintgatott se jobbra, se balra. Másnapra már a nagy lustálkodásban el-elszenderedett, el-elszunyókált, egészen addig, amíg végül elaludt. Nem bolygatta, nem háborgatta senki, így könnyű volt megaludnia. Ilyenkor mindig Aludttej Tominak becézték. Amikor már jó mélyen aludt, mindig egy kis melegségre vágyott. Tudta ezt jól nagymama, ezért harmadnapon rátette az enyhén meleg tűzhelyre Aludttej Tomit. A melegség csiklandozta Tomit, ezért néha megmoccant, megrottyant, míg végül túróvá érett. Ekkor már elég idős volt ahhoz, hogy ne becézgessék, hanem illendőképpen, tisztelettel Túró Tamásnak szólítsák.
Nagymama méltó ajándékkal lepte meg Túró Tamást 3. születésnapja alkalmából: ízesítette tojássárgájával, cukorral, citromhéjjal és buktába töltötte. Benn a jó meleg sütőben aranybarnára sütötte.
– Kisunokáim! Megsült a finom túrósbukta! Gyertek vacsorázni! – hívta nagymama az unokáit.
Szaladtak is a gyerekek, nem kellett nekik kétszer mondani. A bukta mellé kaptak egy bögre Tej Tamikát, ami vígan csúszott le Túró Tamás után a gyerekek pocakjába. Ott a két – egymást rég nem látott – testvér összeölelkeztek, örvendeztek és elhatározták, hogy együtt maradnak, és megbújtak a gyerekek csontocskáiban. Reggel csatlakozott a bújócskához a Tej Vilikéből Vaj Vilmossá köpült testvérük is.
Aki nem hiszi, járjon utána!