HOLLE ANYÓ

Hossza: 6:10 perc

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy özvegyasszony és annak két lánya, az egyik szép és szorgalmas, a másik csúnya és lusta. Az asszony mégis kedvesebben bánt a csúnyával, mert az az édeslánya volt. A másik végzett minden munkát a ház körül, és úgy is élt, mint egy cseléd. Naponta le kellett ülnie egy kút mellett és annyit fonni, hogy vér serkent ki az ujjából. Egy nap még az orsója is csupa vér lett, ezért letérdelt a kúthoz, hogy lemossa, de rögtön bele is ejtette a vízbe. Sírva szaladt haza a mostohaanyjához, és elmondta, milyen balszerencse esett meg vele. A mostoha azonban jól leszidta és végül ezt mondta:

• Ha beleejtetted az orsót, hozd is fel!

A leány visszament a kúthoz, és kétségbeesésében beugrott a kútba az orsóért. Esés közben elvesztette az eszméletét, és amikor magához tért, egy csodálatos mezőn találta magát, ahol ragyogott a nap, és ezernyi virág illatozott körülötte. Elindult és hamarosan egy pékséghez ért, ahol a kemence tele volt kenyérrel. A cipók így kiabáltak:

• Húzz ki, húzz ki, mert megégek, már eleget sültem.

A leány fogta a lapátot, és kiszedte az összes cipót. Azután továbbment, és egy almafához ért, amelyen sűrű fürtökben lógott a gyümölcs. A fa így kiáltott:

• Rázz meg, kérlek, rázz meg, minden almám érett már!

A leány megrázta a fát, míg esőként nem hullottak az almák. Amikor aztán egy sem maradt a fán, szépen halomba hordta őket és továbbment végül egy kunyhóhoz ért, amelyből egy öregasszony nézett kifelé, de olyan nagy volt a foga, hogy a leány ijedtében elszaladt. Az öregasszony azonban kérlelte, hogy jöjjön vissza és így szólt hozzá:

• Cseppet se félj, leányom! Maradj itt nálam, ha rendet tartasz a házamban, jó sorod lesz. Csak arra vigyázz, hogy jól vesd meg az ágyam, és rázd fel a dunyhát, hogy hulljanak belőle a tollak, olyankor havazik a földi világban. Én vagyok Holle anyó.

Az öregasszony olyan kedvesen beszélt, hogy a leány felbátorodott és beleegyezett, hogy a szolgálatába álljon. Nem is volt oka panaszra, a dunyhát pedig mindig olyan jól felrázta, hogy hópehelyként hullottak belőle a tollak. Így aztán boldogan éltek, soha egy rossz szó sem esett köztük, és az öregasszony jól tartotta őt sült hússal és finomságokkal.

A lány jó darabig maradt az öregasszonynál, egyszerre azonban rátört a szomorúság, és nem tudta, mi a baja. Azután rájött, hogy hazavágyik, és noha Holle anyónál ezerszer jobb dolga volt, úgy döntött, hogy hazamegy. Ezért hát így szólt:

• A megszokott otthonomba vágyom, még ha nem is élek olyan jól odalent, mint itt fönt, szóval mennem kell.

Gazdasszonya így felelt:

• Éreztem én, hogy haza kívánsz menni, és mert olyan jól szolgáltál, én magam viszlek el oda. – Ezzel kézen fogta, és egy hatalmas ajtóhoz vezette, s aztán kinyitotta. Ahogy a leány az ajtónyílásban állt, hirtelen záporozni kezdett rá az arany, rátapadt a testére és a ruhájára, úgyhogy teljesen beborította.
• Ez a jutalom a szolgálatodért – mondta az öregasszony, és visszaadta neki a kútba esett orsót.

Ezután becsukta az ajtót, és a leány a földi világban találta magát, nem messze a mostohája házától. Amint belépett a kertkapun, a kakas így kiáltott:

Kukurikú, nézd csak, nézd,

Aranyos lányunk hazatért!

Azután bement a mostohaanyjához, aki kedvesen fogadta, mert elborította az arany. Elmondta, mi történt vele, és mikor az asszony meghallotta, hogyan tett szert ekkora gazdagságra, rögtön azt szerette volna, ha csúnya, lusta lánya is szerencsét próbálna. Annak is ki kellett ülni a kút mellé fonni, s egy tüskével szándékosan megszúrta az ujját, hogy véres legyen az orsó. Nem is tétovázott sokáig, az orsót máris a kútba dobta és utánaugrott. Ő is egy mezőn ébredt, és ugyanarra indult el. Mikor a pékséghez ért, a cipók kiáltozni kezdtek:

• Húzz ki, húzz ki, mert megégünk, már eleget sültünk.

A leány azonban így felelt:

• Nem fogom a kezem még véletlenül sem megégetni miattatok – azzal továbbment.

Hamarosan odaért az almafához, amely így kiáltott:

• Rázz meg, kérlek, rázz meg, minden almám érett már!

A leány azonban így felelt:

• Hogyisne, még a fejemre esne valamelyik! – és továbbment.

Holle anyóhoz érve pedig nem ijedt meg a fogától, mert jó előre figyelmeztették, és a szolgálatába szegődött. Az első napon keményen dolgozott és mindenben engedelmeskedett a gazdasszonyának, mert az aranyra gondolt, amit jutalmul kapni fog. Hanem már a második nap lustálkodni kezdett, a harmadikon meg még inkább, míg végül már fel sem kelt az ágyból. A dunyhát sem rázta fel, ami miatt az öregasszony nagyon elégedetlen volt, és elbocsátotta a szolgálatából. A lusta leány nagyon örült, mert az gondolta: „Most jön majd az aranyeső!” Az öregasszony oda is vezette az ajtóhoz, de ahogy kinyitotta, arany helyett egy kondér szurok ömlött a lusta lány fejére.

• Ez a jutalom a szolgálatodért – mondta Holle anyó, és becsukta az ajtót. A lány hazaballagott úgy ahogy volt: teljesen belepte a szurok. Amikor pedig a kakas meglátta, így kiáltott:

Kukurikú, nézd csak, nézd,

Szutykos lányunk hazatért!

Hiába próbálta lemosni, a szurok ráragadt, és nem is jött le róla halála napjáig.