AZ OKOS PARASZTLÁNY

Hossza: 3:58 perc

Egyszer az ifjú király vadászatra ment kíséretével. Esteledett már, amikor észrevett, hogy csupán a futára maradt mellette. A sűrű erdőben nem lelték immár a hazafelé vivő utat. Végül egy kicsiny ház fényét fedezték fel a messzi távolban. A király előreküldte futárát, hogy ébressze fel a ház lakóit. A futár bezörgetett, és kisvártatva előtűnt a ház gazdája.

– Ki dörömböl itt éjnek évadján? – kérdezte.

Felelt a futár:

– A király őfelsége van itt künn. Nem találja a kastélyba vezető utat, adnátok-e neki szállást és vacsorát?

A paraszt sietve kinyitotta az ajtót, fölkeltette asszonyát s leányát, tüstént levágtak egy tyúkot, azután megsütötték. Amikor elkészült a vacsora, a király feldarabolta a tyúkot, majd elosztotta. A gazdának adta a fejét, az asszonynak a mellehúsát, a lánynak a szárnyát, magának megtartotta a combját, a futárnak a lába jutott. Aztán nyugovóra tértek. Az asszony ekkor így szólt a lányhoz:

– Ugyan bizony miért osztotta el a király oly különös módon azt a tyúkot?

– Egészen nyilvánvaló. Apámnak adta a fejét, mivelhogy ő a család feje, neked adta a mellehúsát, mivel öreg anyácska vagy már, nekem adta a szárnyát, mivelhogy egyszer majd kirepülök innét, magának tartotta combját, mivel ő lovas ember, és a futárának adta a lábát, hogy gyorsan szaladjon – felelte a lány.

Másnap a király, mihelyt a palotájába ért, előszólította futárját, és átadott neki egy szépen sült kakast, egy jó nagy kalácsot, egy hordó borocskát meg tizenkét tallért, s megparancsolta neki, hogy mindezt vigye el a gazdának. A futár megéhezett a hosszú úton, addig-addig, hogy megette a sült kakas felét, majd megitta a fél hordó bort.

– Ez se lehet rossz! – gondolta. És bendőjébe vándorolt a kalács fele is.

Majd így gondolkozott magában:

„Ha már elkezdtem, ne álljunk meg félúton!” – És elvett a tizenkét tallérból hatot. Így érkezett meg végül is a gazdához, és átadta néki a király ajándékát. A leány, látván, hogy mindennek csak a fele van meg, mondja a futárnak, hogy ő valamit külön szeretne üzenni a királynak, ám szó szerint kellene átadnia az üzenetet.

A futár pedig megígérte, hogy pontosan átadja.

Mihelyt a palotába érkezett, a király azonnal maga elé rendelte, és megkérdezte tőle:

– No, mindent elvégeztél?

– El, felséges uram – felelt a futár -, ám üzenetet is hoztam a gazda lányától.

Először ezt mondta: „Ha éjjel zeng éneke, akkor miért csak a fele?”

– Mi? – kiáltott fel a király. – Megetted volna a fél kakast?

– Ó, felség, hallgasd csak meg az üzenetet! Aztán ezt mondta:

„Ha az égen fenn a hold, ez miért csak a fele volt?”

– Hogyan? A kalács felét is megetted?

– Ó, felség, hadd mondjak el mindent…

Harmadszorra így szólt a leány: „Fönt is csukva, lent is csukva, és most már csak a fele.”

– Micsoda? A fele hordó bort is megittad?

– Ó, felség, hadd fejezzem be előbb az üzenetet… Végül ezt mondta: „Tizenkét hónap az év, miért látni csak a felét?”

– Tehát még a tallérok felét is elloptad? – kiáltott a király. A futár ekkor a lába elé vetette magát, s bocsánatért esdekelt. A király pedig, mivelhogy oly igen megörült a leány eszes üzenetének, megbocsátott a futárnak. S egy kocsira való gyönyörűséges menyasszonyi öltözetet küldött a leánynak, majd feleségül kérte. Hamarosan nagy lakodalmat csaptak, talán még ma is élnek, ha meg nem haltak…