HEVESI ÉVA: LOLA ÉS A TÜNDÉR

Hossza: 7:28 perc

Egy napsütéses napon Lola éppen az anyukájával sétált a ligetben. Már javában tartott az ősz, s a fákat rozsdás levelek tarkították. A gesztenyék is kibújtak tüskés kabátkájukból, s örömmel vetették bele magukat az illatos avarba.
A kislány épp gesztenyét, makkot, diót gyűjtött a kosarába, mikor különös csillogásra lett figyelmes. Ott hevert valami a levelek között. Közelebb ment, hogy jobban szemügyre vegye, s azzal kis kezével félre seperte a leveleket.

S lássatok csodát, mit talált?! Egy csoda szép nyakláncot, amin egy szív alakú medál ékeskedett. De nem ám akármilyen szív medál volt ez!

Apró kristályok díszítették, igazán különleges volt. A kristályok a szivárvány megannyi színeiben pompáztak, mikor rásütött a nap.

Lola még sohasem látott ehhez foghatót.
– Nézd Anya milyen kincset találtam! – lelkendezett.
– Milyen gyönyörű ez a nyaklánc! – csodálkozott Anya.
Valaki elveszíthette. Nagyon szép! Bizonyára már keresi a gazdája.
– Akkor nem tarthatom meg?
– Sajnos nem. Vissza kell juttatnunk a gazdájának. – felelte Anya, s azzal elvitték a legközelebbi boltba.
Itt sok ember megfordul, s bizonyára nagyon fog örülni a nyaklánc tulajdonosa, ha megtalálja.
Telt az idő, múlt az idő, s egy héttel később a nyaklánc még mindig ott volt a boltban.
– Nem kereste senki. Szerintem rád várt ez a nyaklánc kedvesem. – mondta mosolyogva az eladó néni a kislánynak.
Így aztán Lola megtarthatta a csillogó ékszert és nyomban a zsebébe tette. Elmondhatatlanul boldog volt. Haza vitte és az ágya melletti szekrény fiókjába tette, majd gesztenye babákat fabrikált a ligetben szedett gesztenyéiből. Annyira ügyes volt, hogy egy egész gesztenye családot készített.
Gyorsan eltelt a délután. Este vacsora végeztével Lola alaposan fogat mosott, megfürdött, felvette pizsamáját és bebújt az ágyába.
Meghallgatta az esti mesét, és anyukája puha puszit nyomott bársonyos homlokára.
– Jó éjt kicsim! Álmodj szépeket! – mondta anyukája, s azzal kiment a szobájából.
A kislány már izgatottan várta, hogy újra megnézhesse a talált kincsét, de azért még előtte ő is jó éjszakát kívánt anyukájának. Mikor minden elcsendesült és egyedül maradt a játék mackójával, csendesen kihúzta a fiókot és a tenyerébe vette a nyakláncot.

Izgatott volt és nagyon boldog.

Egyszer csak megmozdult a kristály szív és arany fényt ontott ki magából. Szinte ragyogott! Lola nagyon meglepődött, de annyira elkápráztatta ez a fény, hogy eszébe sem jutott megijedni. Kíváncsian figyelte az aranyló szívet.

Abban a pillanatban kinyílt az egyik kristály, mintha csak egy ajtó lett volna. S képzeld, egy apró tündér bújt ki belőle! Kezében ezüst csillagot fogott, majd kedvesen megszólította a kislányt.

– Szervusz Lola! Kiri vagyok, a kristályok tündére. Itt lakom, ebben a szívecskében. Ne félj tőlem, az én feladatom az, hogy segítsem az embereket. S mivel te találtál rám, mától fogva veled leszek mindig, persze csak ha te is szeretnéd. A csillagok fényéből születtem, ezért vagyok ilyen fényes. Elárulok neked egy titkot. Tudok varázsolni!

Lola szóhoz sem jutott, annyira meglepődött a tündér láttán. Először azt hitte, biztos csak álmodik. Nem hitt a tündérmesékben és a csodákban.
De abban a pillanatban a tündér Lola orrára repült és finoman megcsípte. A tündér pedig jóízűen kacagott.
– Igazi tündér vagyok, nem álmodsz! Ez a valóság. Most már elhiszed?
– Igen, elhiszem.
– Nos, drága kicsi ember lány! Jól ismerlek téged. Tudom, hogy félsz a sötétben és azt is tudom, hogy sokszor egyedül érzed magad. Ez nem baj, mindenki fél valamitől.
A kislánynak még a szája is tátva maradt a csodálkozástól.
– És te tudsz nekem segíteni? – kérdezte félénken.
– Bizony ám! – mosolygott a tündér, s közben csillámló gömböket hintett a kislány szobájába.
Megtanítalak varázsolni!
S azzal egy kristálygömböt adott Lola tenyerébe. A gömb fényes volt és meleg. A kislányt átjárta a nyugalom és a béke érzése. Kicsit el is álmosodott.
– Ez a gömb segít neked, hogy ne félj a sötétben.
– Köszönöm, de hogyan fogok varázsolni?
– Ez nagyon egyszerű. Képzeld el, hogy benne vagy egy buborékban. Ez a buborék hasonló, mint amit nyáron a buborék fújóval fújtál, csak ez nem pukkan ki. Erős és nagy buborék, amiben biztonságban vagy. És olyan színe lehet amilyet csak szeretnél.
– Ez igazán izgalmasan hangzik!
– Már megtanítottam ezt egy másik kislánynak is. Őt Vikinek hívják. Mindig, amikor fél valamitől, elképzeli maga körül ezt a védelmező burkot. Ő valamiért nem mert hangosan énekelni a gyerekek előtt. De ez mára megváltozott. Már sokkal bátrabb és gyönyörűen énekel. Várj csak! Mutatok is róla egy képet! Itt van, nézd!
– Nahát! Milyen ügyes kislány! – csodálkozott Lola.
– Igen! Ez igazán könnyű, neked is menni fog.
Melyik a kedvenc színed?
– A kék.
– Mindjárt gondoltam. – mosolygott a tündér. Akkor képzeld el magad kék buborékban és közben lélegezz mélyeket. Lélegezd be a kék fényt!
– A kislány így is tett. A kristály tündér pedig figyelte őt. Lola olyan boldog volt, mint még soha. Látta magát világos kék buborékjában és teljesen átjárta a nyugalom érzése, semmitől sem félt már. Szemei lassan lecsukódtak, mert a varázslat álomba ringatta.
– Szép álmokat kicsi lány! -súgta a kristály tündér, aki egy szempillantás alatt visszatért a kristály szívbe.