AZ OSZTOZKODÓ MEDVÉK

Hossza: 2:50 perc

Az üveghegyen innen, a selyemréten túl volt egy rengeteg erdő. Ebben a rengeteg erdőben, annak is a kellős közepén élt egyszer egy öreg medve.

Ennek az öreg medvének volt két fia. Tisztességgel felnevelte őket. Egyszer a bocsok elhatározták, hogy elmennek világgá, kipróbálják a szerencséjüket. Odaálltak anyjuk elé, illendően elköszöntek tőle. Az öreg medve szomorú szívvel ölelte meg fiait, és búcsúzáskor még utoljára a lelkükre kötötte, hogy soha ne hagyják el egymást.

Megfogadták édesanyjuk tanácsát, azzal elcammogtak az erdőirtásra, onnan meg a szántóföldekre. Mentek, mendegéltek, útközben vidáman énekeltek. Napokon át vándoroltak, ám egyszer csak azon kapták magukat, hogy elfogyott az ennivalójuk. Útközben pedig sehol sem tudtak eleséget szerezni. Most már szomorúan kullogtak egymás mellett, nem szólt a vidám medveének…

– Hej, de ehetném, testvér! – szólalt meg a fiatalabb bocs.

– Én is! – lógatta buksi fejét a másik.

Amint haladtak tovább, egy nagy, kerek sajtot találtak a kocsiúton, a keréknyomban. Hej, nagyon megörült a két testvér a váratlan szerencsének! Örömükben táncra perdültek. Meg akartak osztozni rajta, de sehogyan sem tudták igazságosan elosztani.

– Én láttam meg először, ezért enyém az egész! – szólt a fiatalabbik.

– De én vettem föl a földről, ezért nekem jár több a sajtból! – válaszolta az öregebbik.

Civakodtak, huzakodtak, morogtak, amikor közibük toppant a róka.

– Min vitatkoznak, medve komák? – kérdezte a ravaszdi, miközben a sajtot szaglászta.

A két éhes bocs egymás szavába vágva adta elő a rókának, hogy kinek van igaza a sajtelosztásban.

– Sebaj! Majd én elosztom igazságosan!

– Jó lesz, biz az jó lesz! – hagyták helyben a dörmögők.

Azzal fogta a róka a sajtot, és kétfelé törte. Úgy intézte, hogy az egyik fele szemlátomást nagyobb legyen a másiknál. Fölmordult egyszerre mindkét mackó:

– Az egyik fele szemmel láthatóan nagyobb!

– Csak lassan, mackók! Türelem!

Azzal jó darabot leharapott a nagyobbik feléből! Most meg a másik lett a nagyobb.

– Így se jó! – békétlenkedtek a mackót.

– Ugyan, ne türelmetlenkedjetek már! Értek én az igazságos elosztáshoz!

Le is harapott a nagyobbik darabból egy jókora falatot. Most megint az lett a kisebb.

Így ment az osztozkodás addig-addig, míg a róka alaposan jóllakott. A két medvebocsnak nem jutott a sajtból… Egyformán éhesek maradtak.

– No, jó étvágyat, medvebocsok! – mosolygott a róka, és faképnél hagyta őket.