A SZOMORÚ KIRÁLYKISASSZONY

Hossza: 4:16 perc

Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy király, annak volt egy gyönyörűséges szép leánya, aki soha el nem mosolyodott, mindig szomorú volt, senki sem tudta megnevettetni.

A király nagyon bánatos volt, merthogy az ő gyönyörű szép leánya folyton bús ábrázatot vágott. Kihirdette az országban, hogy aki az ő leányát megnevetteti, annak adja feleségül, a fele királyságával együtt.

Élt abban az időben egy pásztor, akinek volt egy kis aranyszőrű báránykája. Aki ezt a juhocskát megérintette, úgy odaragadt, mintha csak belőle nőtt volna ki. Egyszer a pásztor kihajtotta legelni, amint legelteti, arra megy egy eladó leány. A leány megsimította a barikát, és mindjárt oda is ragadt. Elkezdi a juhász:

– Hej, édes aranyszőrű báránykám, szőrőd szálán egy eladó lány!

Hajtotta tovább a birkát, arra ment egy pap, ráütött a botjával a lányra.

– Ej, te mihaszna, mit töltöd itt a drága időt? De amint a bot a lányhoz ért, a pap hozzáragadt. Megint elkezdte a pásztor:

– Hej, édes aranyszőrű báránykám, szőrőd szálán egy eladó lány, a lány hátán egy pálca, a pálcát meg a pap fogja.

Arra ment egy asszony egy sütőlapáttal a kezében. Ráütött a sütőlapáttal a pap hatsójára.

– Ugyan, tiszteletes uram, miért bántja azt a szegény lányt! Ő is odatapadt. Megint elkezdte a pásztor:

– Hej, édes aranyszőrű báránykám, szőrőd szálán egy eladó lány, a lány hátán egy pálca, a pálcát a pap fogja, az ő hatsóján a sütőasszony lapátja, a lapátot meg az asszony markolja… Arra jött egy katona a lovával, megfogta az asszony karját, mindjárt hozzádtapadt. Megint elkezdte a pásztor:

– Hej, édes aranyszőrű báránykám, szőrőd szálán egy eladó lány, a lány hátán egy pálca, a pálcát a pap fogja, az ő hatsóján a sütőasszony lapátja, a lapátot meg az asszony markolja, az asszony karján a katona, a katona kezében kantárszár, a kantárszáron egy paripa.

Arra járt egy takács egy vég vászonnal, megsimította a ló sörényét.

– Ej, be szép paripa! – Azzal a ló sörényébe akadt. Elkezdte a pásztor:

– Hej, édes aranyszőrű báránykám, szőrőd szálán egy eladó lány, a lány hátán egy pálca, a pálcát a pap fogja, az ő hátsóján a sütőasszony lapátja, a lapátot az asszony markolja, az asszony karján a katona, a katona kezében kantárszár, a kantárszáron egy paripa, a paripa sörényébe akadt a takács vászna, a vásznat a takács szorítja…

Arra tévedt egy varga, kezében a kaptafája, rávágott vele a takácsra.

– Mit bámul itt, komámuram?

Ő is a sorban ragadt. Csak elkezdte a pásztor:

– Hej, édes aranyszőrű báránykám, szőrőd szálán egy eladó lány, a lány hátán egy pálca, a pálcát a pap fogja, az ő hátsóján a sütőasszony lapátja, a lapátot az asszony markolja, az asszony karján a katona, a katona kezében kantárszár, kantárszáron egy paripa, a paripa sörényébe akadt a takács vászna, a vásznat a takács szorítja, a takács hátán a kaptafa, kaptafa végén a varga…

Amint így terelgette őket, arra ment a király a szomorú lányával. A királykisasszony, amint ezt a furcsaságot meglátta, olyan jóízűt kacagott, hogy még a hasa is megfájdult bele.

A király magához hívatta a pásztort, nekiadta fele királyságát meg a szép leányát. A fiatalok megesküdtek, nagy lakodalmat csaptak, még ma is élnek, ha meg nem haltak.