A SÜNDISZNÓ MEG A NYÚL

Hossza: 4:05 perc

Egyszer egy szép nyári reggel összetalálkozott a mezőn a nyúl a sündisznóval. Látta a nyúl, hogy a sündisznó lábai milyen kicsik és görbék, s ezért csúfolódni kezdett vele:

– Sündisznó koma, hogy tudsz te azokkal a görbe lábakkal járni? Én félnék velük megindulni, mert ezekkel futni nem lehet, csak bukdácsolni.

Azt mondja a sündisznó:

– Én ezekkel a kicsi, görbe lábakkal jobban tudok szaladni, mint te azokkal a hosszúkkal.

– Azt mar nem hiszem! – kacagott a nyúl

– No, ha nem hiszed – szólt a sündisznó -, akkor fogadjunk, és fussunk versenyt!

Kapott a nyúl az alkalmon, mert bízott a saját lábaiban. Nagy fogadást kötöttek, s azt kérdezte a nyúl:

– Mikor fussunk? – Én előbb hazamegyek, hogy otthon valami húsfélét egyek, hogy jól tudjak futni. Te biztosan nem vagy már éhes, hisz itt a mezőn lelegeltél annyi füvet, hogy a verseny végéig elég lesz. Legjobban tennéd, ha pihennél a nagy megmérettetés előtt egyet.

– Mikor lesz hát a versenyfutás?

– Holnap reggel ilyenkor gyere ide! Majd ott, azon a hosszában felszántott földön futunk! -mutatott a távolba a sün. Hazament, s otthon elmondta a feleségének, hogy milyen fogadást kötöttek a nyúllal.

– Te szamár! – kiáltott rá a felesége. – Hát, hogy mertél a nyúllal fogadni? Nem tudod, hogy ő sokkal gyorsabban tud szaladni, mint mi? Elkezdi a sündisznó:

– Ne veszekedj, asszony! Azért jöttem haza, hogy hívjalak téged is. Tréfáljuk meg a nyulat! Holnap velem jössz, s én majd megmutatom, hogy mi lesz a dolgod!

Másnap reggel kimentek a szántóföld egyik végébe, s a sündisznó így oktatta a feleségét:

– Lapulj meg itt, ebben a barázdában! Én átmegyek a föld másik végébe, onnan futunk majd errefelé a nyúllal. Amikor a nyúl már közeledik, de még nem ért ide, akkor ugorj fel az árokból, és kiáltsd azt, hogy te már itt vagy. Mi olyan egyformák vagyunk, hogy a nyúl nem tud minket megkülönböztetni; azt fogja majd hinni, hogy én értem hamarabb célba, s így megnyerem a fogadást!

Lehúzódott a sündisznó felesége a keskeny mélyedésbe, s a sündisznó elment a nyúlhoz, a föld másik végébe. Kezet fogtak, egymás mellé állottak, és a sündisznó hármat számolt:

– Egy, kettő, három! – s kezdődött a versenyfutás.

Megindultak, de a sündisznó néhány lépés után megállt, visszafordult, és meglapult a barázdában. Bezzeg futott a nyúl, ahogy csak bírt, de amikor a föld másik vége felé közeledett, a sündisznó felesége felugrott az árokból, és elkiáltotta magát:

– Én már itt vagyok!

Csodálkozott a nyúl, és erősen bosszankodott.

– Ez nem volt jó! – kiáltotta. – Fussunk visszafelé is versenyt!

– Nem bánom – mondta a sündisznó felesége.

Egymás mellé állottak, hármat számoltak, és nekiiramodtak.

A sündisznó felesége néhány lépés után visszafordult, és újra lehasalt az árokba. A nyúl szaladt, mint még soha életében, de amikor a föld vége felé közeledett, a sündisznó felállt a barázdából, és azt kiáltotta:

– Én már itt vagyok!

Még jobban haragudott a nyúl.

– Ez sem volt jó! -kiáltotta mérgesen. – Fussunk még egyet!

– Nem bánom – mondta a sündisznó.

De a nyúl megint csak másodikként ért célba. A nagy fáradtságtól – no meg a bosszúságtól – a lábai reszketni kezdtek, orrára bukott, vagy hármat hempergett, és úgy elterült, hogy még szólni sem tudott.

A sündisznó meg a felesége jó nagyot kacagott, mert a nyulat sikerült megtréfálniuk, és a fogadást megnyerték. Hazamentek, otthon nagyot ettek-ittak, mulattak, s még máig is élnek, ha meg nem haltak.