A SOKNEVŰ KIRÁLYFI

Hossza: 4:30 perc

 

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, volt egy daliás királyfi. Szerette volna feleségül kapni a szomszéd ország királyának a leányát. El is ment lánykérőbe. A királylánynak tetszett a délceg királyfi, ám az öreg király megmakacsolta magát, és nem adta neki a leánya kezét.

A királyfi nem fordult vissza, ott maradt a városban. Kivett egy szobát a vendégfogadóban, és törte a fejét, hogyan törhetne borsot az öreg király orra alá.

Felöltözött borbélylegénynek, és bezörgetett a királyi palota egyik kapuján.

– Állj! Hogy hívnak? – állította meg a kapus.

– Pálinkának – füllentette az álruhás királyfi.

– No, te Pálinka, amíg szépen mondom, hordd el magad innét!

Elszaladt a királyfi a palota másik kapujához.

– Állj! Hogy hívnak? – mordult rá a kapus.

– Valakinek – válaszolta a királyfi.

– Hát, elég buta nevet adott neked az anyád… Jobb lesz, ha eltakarodsz!

A királyfi a harmadik kapuhoz igyekezett. A kapus eléje ugrott:

– Te meg ki vagy?

– Négy hete a nevem.

– Ejnye, fura egy neved van – vakarta meg a homlokát a kapus.

– Mit akarsz?

– Borbélylegény vagyok. Meg szeretném borotválni a királyt.

– Rendben van, eredj be hozzá! Ha jól teszed a dolgodat, felfogad téged udvari borbélynak.

A királyfi bement a palotába, de nem a királyhoz, hanem a konyhára.

– Kit keres, lelkem? És mi a neve? – kérdezte a szakácsné.

– Macska az én becsületes nevem, és a királykisasszonyhoz jöttem.

– Ej, a macska rúgja meg, ilyen nevet még sose hallottam! És mit akar a királykisasszonytól?

– Egy levelet hoztam neki, attól a királyfitól, aki négy hete itt járt.

– Jaj, lelkem, vigye hamar azt a levelet, talán attól majd megvigasztalódik! Azután meg jöjjön vissza ide, mert finom túrós rétes lesz vacsorára!

A királyfi bekopogtatott a királykisasszony szobájába. Éppen akkor is sírt, majdnem kisírta a gyönyörű szemeit.

– Jó napot, királykisasszony! – hajolt meg előtte a királyfi. – A nevem Túrós rétes, és egy levelet hoztam.

A királykisasszony ezen elkezdett jóízűen kacagni, már régóta nem nevetett.

– Nézz rám! – folytatta a királyfi. – Nem ismersz meg, kedvesem?

A királylány felsikoltott:

– Jaj, vége az életünknek, ha az apám megtudja, hogy ide merészeltél jönni!

A királyfi megígérte, hogy éjjelre elbújik a konyhában. Reggel a királyné aggódva látta, hogy a leánya sápadt, kialvatlan.

– Beteg vagy, édes lányom?

– Egész éjjel nem jött álom a szememre a Túrós rétes miatt – magyarázta a lánya.

– Kár volt olyan sokat enned belőle, leányom! – csóválta a fejét a királyné.

Reggel a királyfi jelentkezett a királynál, hogy megborotválja.

– Hogy hívnak, fiam? – kérdezte a király.

– Valakinek – felelte a királyfi.

El is kezdte a borotválást, de csak féloldalt vágta le a király szakállát, aztán kiugrott az ajtón, és szaladt árkon-bokron át.

– Megállj, te zsivány, csak kerülj a kezem közé! – kiáltott utána az öreg király, majd a leányához sietett.

– Mondd, volt itt Valaki?

– Csak Túrós rétes – mosolygott a királylány.

A király azt hitte, hogy a leánya tréfál vele. Kifutott a konyhába:

– Szakácsné, elszaladt is Valaki?

– Igen, felséges királyom: a Macska épp most iszkolt el.

– Kit érdekel a macska! – dohogott a király, és rohant az első kapushoz.

– Nem futott erre Valaki?

– De igen: Négy hete.

A király megmérgelődött a válaszon, majd loholt a második kapushoz.

– Mondd, járt erre Valaki?

– Igen, itt járt Valaki és az első kapuhoz szaladt.

– Na, végre egy értelmes felelet! – örült meg a király. Az első kapust a földön találta.

– Járt erre Valaki?

– Nem járt, felséges királyom.

– És miért fekszel itt a földön?

– Azért, mert a Pálinka ledöntött a lábamról.

Megmérgelődött a király, elagyabugyálta a kapust, majd visszament a palotába. Ott mindenkit meghallgatott, és rájött, hogy a királyfi volt borbélynak öltözve. Hamar üzentek is érte, hogy jöjjön, vigye el a királylányt, mert féltek, hogy legközelebb még nagyobb gúnyt űz belőlük.

No hiszen, nem kellett annak kétszer üzenni: még aznap megérkezett, és megtartották a lagzit.

Holnap legyen a ti vendégetek a soknevű királyfi!