A MÉHKIRÁLYNŐ

Hossza: 4:49 perc

Volt egyszer egy király és annak három fia, akik közül a két nagyobb elment világot látni, és olyan jól érezték magukat, hogy haza sem akartak térni többet. Ezért a király elküldte utánuk legkisebb testvérüket, Együgyű Palkót. Amikor Palkó megtalálta őket, két fivére csúfolódott rajta ostobasága miatt, de azért beleegyeztek, hogy hazamennek vele.

Útnak is indultak, és hamarosan egy hangyabolyhoz értek. A két idősebb fivér szét akarta rúgni a bolyt, hogy lássák, amint a hangyák rémülten menekülnek bábjaikkal, Palkó azonban így szólt:

– Hagyjátok békén szegényeket, én nem engedem, hogy tönkre tegyétek az otthonukat. -Továbbmentek, és egy tóhoz értek, amelyen nagy csapat vadkacsa úszott. A két idősebb fivér el akart fogni egy párat, hogy megsüssék vacsorára, de Palkó nem engedte: – Hagyjátok békén szegényeket, én nem engedem, hogy elpusztítsátok őket. – Végül egy méhkashoz értek, amelyben annyi volt a méz, hogy kicsurrant a kas oldalán. A két idősebb fivér csapdába akarta csalni a méheket, hogy aztán megkaparintsa a mézüket, de Palkó ismét közbelépett: – Hagyjátok békén szegényeket, én nem engedem, hogy kifosszátok őket.

Nemsokára egy palotához érkeztek, ahol az istállóban kőlovak álltak, ember azonban sehol. Végigjárták az összes termet, míg legutoljára egy ajtóhoz értek, melynek közepén egy lyuk volt, ezen keresztül beláttak a szobába. Egy ijesztő külsejű férfit láttak egy asztalnál ülve. Szóltak neki egyszer, szóltak neki kétszer, de mintha nem is hallotta volna. Amikor harmadszor szóltak, végül felkelt és kijött a szobából. Egy szó nélkül egy dúsan megterített asztalhoz vezette őket, és mikor jóllaktak, mindegyiküknek megmutatta a hálószobáját. Másnap a férfi a legidősebb királyfihoz ment, és csak intett neki, hogy jöjjön vele. Egy kőasztalhoz vezette, amelybe feliratokat véstek. Az első úgy szólt, hogy az erdő mohája alatt hevernek a király lányának gyöngyei, összesen ezer darab, és ezeket kell egy bátor Iovagnak napnyugtáig megkeresnie. De ha csak egyetlen is hiányzik közülük, a lovag kővé válik. A legidősebb királyfi elindult, és egész nap kutatott, keresett, ám csak száz gyöngyöt talált, ezért este kővé változott. Másnap a fivére próbálkozott, de ő sem járt nagyobb sikerrel: csak kétszáz gyöngyöt talált meg, így estére ő is kővé vált.

Harmadszor Együgyű Palkó vágott neki a feladatnak, de nehéz volt rábukkanni a gyöngyökre a moha alatt, és lassan ment a munka. Látta, hogy ő sem lesz kész a feladattal estére, ezért leült egy kőre, és keserves sírásra fakadt. És ekkor hirtelen megjelent a Hangyakirály, akinek életét ötezer társával együtt korábban megmentette. Serényen átkutatták a mohát, és hamarosan halomba hordták mind az ezer gyöngyöt. Ezután azonban egy második próba várt Együgyű Palkóra: a hercegnő hálókamrájának kulcsát kellett felhoznia abból a tóból, amely mellett útjuk során elmentek. Mikor Palkó a tóhoz ért, a vadkacsák mind odagyűltek köréje. Amikor megtudták, miben segíthetnek, lebuktak a víz alá, és hamarosan már hozták is a kulcsot.

A harmadik próba volt azonban a legnehezebb: a király három lánya közül kellett kiválasztani a legfiatalabbat. Mindhárman aludtak és teljesen egyformának tűntek, ám elalvás előtt mindhárman más-más finomságot ettek: a legidősebb egy kis cukrot, a középső édes szirupot, a legkisebb pedig mézet. Palkó tanácstalanul állt, ám egyszer csak megjelent a Méhkirálynő, akinek a népét megmentette a pusztulástól, és rászállt mindhárom lány ajkára. Megérezte, melyikük evett mézet, és az ő ajkán maradt. A királyfi teljesítette a harmadik próbát, és ezzel megtört a gonosz varázslat. A palota minden lakója magához tért mély álmából, és a kővé vált fivérei is feléledtek. Együgyű Palkó feleségül vette a legkisebb és Iegszebb királylányt, és apja halála után ő lett a király. Két fivére meg elvette feleségül a két idősebb királylányt.