Hossza: 4:14 perc
Van valahol a világon egy Rátót nevű község. Arról híres egy a hely, hogy az emberek nem álltak kétszer sorba, amikor az észt osztották, sőt laktak ott olyanok is, akik talán egyszer sem.
Ebben a Rátótban esett meg, hogy a csősz talált egy hatalmas úri tököt a mezőn. Törte is a fejét, hogy mi lehet ez, mert addig csak főzni való tököt látott, de ilyen sütni valót még nem. Fölvette, megtapogatta, meg is szagolta. Mivel nem tudta kitalálni, mi lehet az, ezért bevitte a bíró hivatalába. Haladéktalanul összehívták a falu elöljáróit. Tanácskoztak, és közben hol a tökre, hol egymásra néztek. Azt motyogta a legöregebb, aki talán a legeszesebb is volt:
Így szólt az, aki utána jön a korban:
A következő vén így nyilatkozott:
Vakarta a kobakját a bíró, izzadt erősen, ahogy erőltette az eszét, végül kinyögte a megoldást:
Erre aztán megkönnyebbülten rávágta a többi atyafi is:
Ekkor a csősznek eszébe ötlött, hogy még meleg volt a tojás, amikor meglelte. A bíró éles elméjű embernek tartotta magát, ezért vitát nyitott, hogy vajon milyen állaté lehet ez a tojás?
Hanem a csősznek megindult az emlékezete. Előadta, hogy akkoriban, amikor találta a tojást, valami hatalmas, négylábú állat csatangolt a határban. Lobogó sörénye volt és hosszú farka. A bíró a homlokához csapott és felkiáltott:
Az elöljárók büszkék voltak, hogy ilyen okos bírójuk van. Ünnepelték harsányan. Hanem a bíró ábrázata egyszer csak elkomorodott. Csendet intett a kezével, majd így szólt:
Mindenki elhallgatott. Kis idő múlva újra a bírónak támadt nagy gondolata:
Még a helyszínen elkezdték a költést. A bíró jó példával akart elöl járni, ezértő gubbasztott rajta hűségesen első nap. Utána sorban a férfiak, mindenki egy napot.
Máig is költenék a tököt, ha el nem terjedt volna környező falvakban, hogy rájuk zápult a tojás. A bíró ugyan nem így hitte, de a többieknek már bent volt a bogár a fülükben. Megszagoltatta velük a bíró a „tojást”, és egybehangzóan állították, hogy büdös.
Úgy döntöttek, hogy a záp csikótojást legurítják a dombról, mégpedig arra a községre, amelyik leghangosabban terjesztette a tojás megzápulását. De ezt már látni kívánta az egész falu. Apraja-nagyja kivonult a dombra.
A bíró levette a talicskáról a tököt, és elkezdte gurítani. A „tojás” meg csak gurult-gurult, s a domb alján egy bokorba érkezett. Ott egy kőbe ütközött, és ripityára tört. A bokorból meg ugyanakkor kiugrott egy kisnyúl, akit talán a becsapódó tök ébresztett fel a délutáni szundikálásból.
Amikor meglátták a rátótiak, elkezdtek óbégatni:
A sok ember mind a nyúl nyomába eredt, de beérni egy sem tudta. Közben ott maradt a bíró a dombtetőn, egyedül. Bosszankodva jegyezte meg: