A HÁROM FUKAR SZOMSZÉD

Hossza: 2:40 perc

Élt egy faluban egy szegény ember, de ennek a szegény embernek a szomszédai mind gazdagok voltak. Amennyire tehetősek voltak, legalább annyira gyötörte őket a fukarság.

Telt-múlt az idő, a szegény ember megöregedett, beteges lett, nem volt, aki egy tál ételt főzzön neki. Gondolkodott, mit tegyen, és ekkor eszébe jutott, hogy van eldugva a ládafiába három aranypénz, amit még fiatalon szerzett.

Megkereste, avval átment az alsó szomszédjához, s kölcsönkérte tőle a vékát. Aztán amikor vitte haza, beledobta az egyik aranyat az aljába.

Kérdi a gazdag szomszéd:

– Hát te, szegény ember, mit mértél ezzel a vékával?

– Én bizony aranypénzt – felelte a szegény ember -, mert egy vékával adok annak, aki a gondozásomat elvállalja.

– Én elvállalom jó szívvel – mondta az alsó gazdag szomszéd -, de miben tartod az aranypénzt?

– Egy nagy cserépkondérban – felelte a szegény ember.

Ezután átment a felső, majd a szemközt élő gazdag szomszédjához, és velük is megkötötte az egyezséget, ugyanúgy, mint az alsóval. Másnaptól a módos szomszédok hordták az ételt a szegénynek, jóltartották, és a furfangos öreg élte világát.

De nem sokáig élvezte a jólétet, mert egy nap megszédült, összeesett, s ott rögtön meghalt.

A három gazdag szomszéd illedelmesen eltemette, a temetés után pedig előkerítették a nagy cserépkondért, kivitték az udvarra, s felakasztották a szilvafára, megegyeztek, hogy eltörik a cserépedényt, aztán mindenki annyi pénzt kap, amennyit nagy hirtelen föl tud markolni. Egy nagy bottal ráhúztak a kondérra, s az rögtön ezer darabra tört. A három kapzsi ott tolongott a fa alatt, de csak egy halom szemét zúdult a nyakuk közé.

A fukar módos gazdák hoppon maradtak, a falu pedig most is azon kacag, hogy a furfangos szegény ember három aranypénzen megvásárolta a gazdagoktól – ha csak rövid időre is – a jólétet.