Volt egyszer egy királyfi, aki elment világot látni. Neki ugyan nem számított, hogy szegény lány vagy gazdag lány, vagy akár királylány: úgy gondolta, ha megtetszik neki, elveszi feleségül. Egy faluban talált egy takaros lányt. Kérdezi tőle:
Egy darabig szépen, békességben éltek. De egyszer a faluból elment egy ember panaszra a királyhoz. Előadta, hogy ő bizony a vásárra két lóval ment, a szomszédja meg két ökörrel. A csikója hozzászegődött a szomszéd ökréhez. És most a szomszéd azt állítja, hogy a csikó az övé, mert az ő ökre mellé szegődött. Kéri a királyt, tegyen köztük igazságot.
A királyasszony hallgatta, hogy férje miként ítélkezik:
Mikor a király kiment, így szólt a királyné a szegény emberhez:
Így is történt. Kérdi a király nevetve:
A király nyomban kitalálta, hogy ez a furfangos válasz a feleségétől származik. Mikor hazaért, kérdi az asszonyt:
A királyné álomport szórt a király ételébe, s ahogy a király elaludt, a szolgákkal betetette a hintóba, s hajtott egyenesen a gulyás kunyhójáig.
Másnap reggel felébredt a király, kérdi a feleségét:
A király megbocsátott az asszonyának, és ma is élnek, ha meg nem haltak.
Benedek Elek – Magyar mese- és mondavilág 2. kötet