Farkas Barbara: Kicsi-Tacsi kalandjai – Szánkózzunk!

Hossza: 3:11 perc

Tél végén jártak. Kicsi-Tacsi nagyon szomorú volt, mert azon a télen még egyáltalán nem esett a hó. Anya-Tacsi próbálta vigasztalni:
– Gyere, kicsinyem, ne lógasd az orrod, menjünk inkább ki biciklizni!
Kicsi-Tacsi bólintott. Sapkát, sálat, kabátot vettek, és mind a négy tappancsukra meleg csizmát húztak a hideg ellen.
Az udvaron Anya-Tacsi kinyitotta a fészerajtót. Bekukucskáltak. Odabent katonás rendben sorakoztak Kicsi-Tacsi járgányai: kismotor, tricikli, futóbicikli.
– Hol van a szánkóm? – kérdezte rémülten Kicsi-Tacsi.
– Biztos itt van valahol! – felelte Anya-Tacsi.
– Keressük meg!
Kicsi-Tacsi sorban kipakolta a fészerből a kismotort, a triciklit és a futóbiciklit. Még így sem látták sehol a szánkót.
Anya-Tacsi egyenként kiemelte az ásót, a gereblyét és a létrát.
Közös erővel kihúzták Apa-Tacsi hatalmas szerszámos ládáját és fűnyíróját is. A fészer kiürült, de a szánkó sehol sem volt.
– Kérdezzük meg Apa-Tacsit, hátha ő tud valamit a szánkóról! – javasolta Anya-Tacsi.
Több se kellett Kicsi-Tacsinak, telitüdőből kiabálni kezdett:
– Apa-Tacsi! Apa-Tacsi! Apa-Taaaacsiiiii!!!
Apa-Tacsi kinyitotta műhelyének ablakát.
– Mi ez a hangzavar? Mi történt, kicsinyem?
– Nem találjuk a szánkómat, Apa-Tacsi! Nem tudod, hova lett?
– Éppenséggel tudom. – felelte Apa-Tacsi. – Behoztam a műhelyembe, mert megrozsdásodott a hosszú álldogálásban. Máris kiviszem neked.
Jött is hamarosan Apa-Tacsi a szánkóval.
– Tessék, Kicsi-Tacsi, itt van!
– Köszönöm! – lelkendezett Kicsi-Tacsi, mintha egy hatalmas ajándékot kapott volna épp.
Apa-Tacsi letette a szánkót a fűbe, Kicsi-Tacsi pedig beszaladt a házba és a kedvenc báránybőrével tért vissza. Ráterítette a szánkóra és rátelepedett.
– Húzzál, Apa-Tacsi, húzzál! – kiáltotta lelkesen.
– Dehát nincs is hó! – tiltakozott Apa-Tacsi.
– Nem baj! Szánkózzunk!
Apa-Tacsi habozott, de aztán csak beadta a derekát és megragadta a szánkó zsinórját. Húzta teljes erőből, próbálta megmozdítani a szánkót a füvön, de az alig-alig engedett. Csak pár centit haladtak előre.
Ezt látva Anya-Tacsi bement a házba és kihozott egy darab vajat a hűtőből. Leszállította kicsinyét a szánkóról és vastagon bekente a szánkó mindkét talpát vajjal.
– Indulhattok! – mondta Anya-Tacsi, mikor kész lett vele.
Apa-Tacsi ismét megragadta a szánkó zsinórját és teljes erejéből húzni kezdte Kicsi-Tacsit a füvön. Siklott a szánkó, mintha nem is vajon, hanem igazi havon csúszna!
Rótták a köröket a füvön, egyiket a másik után. Kicsi-Tacsi hatalmasakat nevetett, de épp ilyen jól érezte magát az apukája és az anyukája is. Nem is hiányzott már nekik a hóesés és a tél, inkább örültek ennek a mostani pillanatnak, amit együtt tölthetnek.