PIROSKA ÉS A FARKAS

Hossza: 5:40 perc

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aranyos kislány, akit mindenki szeretett, aki csak ismerte. A nagymamája azonban oly annyira ragaszkodott hozzá, hogy bármit megtett volna érte

Egy nap a nagymama meglepte a kislány egy piros bársonysapkával, ami olyan jól állt nekik, hogy attól fogva mindig azt hordta, és ezért elnevezték Piroskának.

Nem sokkal ezután történt, hogy az édesanyja azt mondta Piroskának:

– Kislányom, itt ez a kis sült hús meg ez az üveg bor. Vidd el a nagymamának, mert betegeskedik, és jól fog esni neki a harapnivaló. Siess, hogy odaérj, mielőtt felkel. Óvatosan menj, le ne térj az útról, és ne szaladj, nehogy eless, mert akkor eltöröd az üveget. Amikor bemész hozzá, ne felejts el köszönni, és persze ne nézelődj mindenfelé, hanem siess egyenesen hozzá.

– Mindent úgy csinálok, ahogy kérted – ígérte Piroska, és megcsókolta anyukája kezét.

A Nagymama messze kint lakott az erdőben, jó félóra járásnyira a falutól. Amikor Piroska beért a fák közé, hamarosan egy farkassal találkozott. Nem tudta, hogy az milyen gonosz bestia tud lenni, ezért egyáltalán nem ijedt meg tőle.

– Jó reggel, Piroska – mondta a farkas.

– Neked is, farkas koma – felelte a kislány.

– Hová tartasz ilyen korán, Piroska?

– A nagymamához.

– És mit viszel a kosárkádban?

– Húst és bort. A húst frissen sütöttük, hogy a nagymama, aki beteg és gyenge, megerősödjön tőle.

– Hol lakik az a kedves öreg szüle? – kérdezte a farkas.

– Néhány kőhajtásnyira bent az erdőben. A ház három nagy tölgyfa árnyékában áll. Könnyen meg lehet ismerni, mert körülötte mogyoróbokrok nőnek.

A farkas azt gondolta magában: „Ez a lányka biztos jó omlós falat, finomabb, mint a vég és rágós nagymama. De ha elég ügyes vagyok, mindkettőjüket felfalhatom.”

Közelebb lépett Piroskához, és az mondta: – Nézd, milyen gyönyörű virágok nőnek itt, miért nem szedsz belőlük? És még a madarak énekét se hallgattad soha! Úgy igyekszel, mintha iskolába tartanál. Nyisd ki jól a szemed, meglátod milyen vidám itt minden az erdőben!

Így hát Piroska végre elcsodálkozhatott azon, hogyan táncolnak a fák ágai közt a napsugarak, és milyen gyönyörű virágok nyílnak az ösvényen. Aztán azt gondolta: „A nagymama biztos örülni fog, ha szedek neki egy csokor friss virágot. És olyan korán van, hogy még így is időben odaérek.” Ezzel jó messzire befutott az erdőbe virágokat keresni. Csakhogy egyre beljebb és beljebb ment a sűrűbe, hátha még szebb virágot talál. A farkas viszont egyenesen a nagymama házához sietett és bekopogott.

– Ki az? – kérdezte a nagymama.

– Piroska vagyok, hozta egy kis húst és bort, nyisd ki az ajtót – felelte a farkas.

– Csak nyomd le jól a kilincset, az ajtó nyitva van – kiáltott ki a nagymama. – Túl gyenge vagyok ahhoz, hogy felkeljek.

A farkas erre berontott az ajtón, minden tétovázás nélkül ráugrott az ágyra, és felfalta az öregasszonyt. Azután felvette a hálóingét, fejére tette a hálósipkáját, bemászott az ágyba, és jól magára húzta a takarót. Eközben Piroskának már akkora csokra lett, hogy alig bírta átfogni. Úgy gondolta, épp elég virágot szedett, és sietve indult el a nagymama házához. Nagyon csodálkozott, hogy nyitva találja az ajtót, és amikor belépett a szobába, rossz érzése támadt. – Jaj, de furcsa itt minden! – gondolta. – Bárcsak ne egyedül jöttem volna.

Köszönt, de nem kapott választ. Odalépett az ágyhoz, félrehúzta a függöny. Ott feküdt a nagymama, nyakig be volt takarva, és nagyon, de nagyon ijesztőnek látszott.

– Ó, nagymama, miért ilyen nagy a füled?

– Hogy jobban halljalak! – jött a válasz. De olyan különösen hangzott, hogy a kislány egészen beleborzongott.

– És miért ilyen nagy a szemed?

– Hogy jobban lássalak!

– És miért ilyen nagy a kezed?

– Hogy jobban simogathassalak!

– De nagymama, miért ilyen nagyon a fogaid?

– Hogy jobban bekaphassalak! – és alig mondta ki a farkas ezeket a szavakat, kiugrott az ágyból, és bekapta szegény Piroskát.

A farkas most már jóllakott, ezért visszafeküdt az ágyra és hamarosan már hangosan horkolt. Egy vadász, aki épp elment a ház mellett és meghallotta, elgondolkodott. „Milyen hangosan horkol az öreg néni! Bemegyek, megnézem, jól van-e.”

Így hát bement a házba, és meglátta az ágyban fekvő farkast. – Micsoda? Hogy kerülsz ide, te vén gazfickó! Most végre a markomban vagy! – kiáltotta.

Aztán megpillantotta a bestia óriásira nőtt hasát, és rögtön kitalálta, hogy kik lapulnak benne. Fogta a botját és úgy kupán vágta vele a farkast, hogy az azonnal kilehelte a páráját. Aztán vadászkésével vigyázva felnyisszantotta a hasát, és kiszabadította a nagymamát és Piroskát. Nagyon boldogok voltak, a kislány pedig megígérte, hogy ezentúl sokkal körültekintőbb lesz.

Itt a vége, fuss el véle!