A RÓKA MEG A SAJT
2020.03.21.
A PÖTTYÖS BÖGRE
2020.03.21.
Hossza: 4:40 perc
Volt egyszer egy szelíd és szorgalmas legény, aki rászánta magát, hogy megnősül. El is vett feleségül egy jómódú, de lusta lányt. A legény megfogadta, hogy sosem náspángolja el a feleségét.
A menyecske egész nap járogatott házról házra pletykálni, nem dolgozott semmit sem. A férje azonban soha nem bántotta. Türelmesen elvégzett helyette minden házimunkát, és közben azon morfondírozott, hogyan tudná az asszonyát háziasságra szoktatni. Vegül eszébe jutott valami.
Egy reggel odaállt a macska elé, és azt mondta:
– No, te macska, mire hazajövök, főzzél ebédet, mosd ki a ruhákat, takarítsd ki a házat! Sőt, még egy orsó fonalat is fonjál meg! Ha ez mind el nem készül, akkor úgy megverlek, hogy attól koldulsz!
A macska szundikált tovább a kemence padkáján, es jámboran hallgatta. Az ifjú asszony arra gondolt, hogy megbolondult az ura. Kérdezte is tőle:
– Kegyelmed meg, édes uram, miért követel ilyeneket a macskától? Úgysem tudja megtenni!
– Tudja vagy nem tudja, az engem nem érdekel! Ő az egyetlen, akinek parancsolgathatok. De ha nem teszi meg, amit mondtam neki, akkor úgy elpáholom, hogy megemlegeti!
Azzal elment a dolgára. A menyecske meg noszogatni kezdte a macskát:
– Dolgozzál, mert különben könnyen pórul járhatsz!
De a cica nem serénykedett, csak szunyókált egész nap. Az asszony meg ráérősen több helyen is megállt pletykálkodni. Amikor hazaért, a macska békésen szundikált, sőt a tűz is kialudt a tűzhelyben. Szólt az asszony a macskának:
– Szítsd fel a tüzet, mert különben este az uram elhegedüli a nótádat!
Hazajött a férfi, és látta, hogy semmit sem csinált a macska. Megfogta az állatot, felkötötte a felesége hátára, és kezdte ütni az ostorral. Ütlegelte egészen addig, amíg a felesége azt nem mondta:
– Édes uram, ne üsse már többet azt a szegény párát!
– Megfogadod-e, hogy helyette mindent elvégzel? – kérdezte a feleségét.
– Megteszek én mindent, még többet is, csak ne verje úgy a szerencsétlent! – óbégatott az asszony.
Na, erre abbahagyta az ember az ostorozást, a menyecske meg hazaszaladt az anyjához panaszkodni. Elmesélt mindent töviről hegyire. Azt is, hogy mit ígért meg a férjének.
– Amit megfogadtál, azt tedd is meg! Különben a macska holnap is kikap – tanácsolta az édesapja. S ezzel visszaküldte az urához.
Másnap reggel is elsorolta a gazda a cicának, hogy mi a teendője. De a macska aznap sem dolgozott semmit. A gazda meg, amikor hazajött, alaposan ellátta a baját. Az ifiasszony hazafutott a szüleihez, hanem az apja még azzal a lendülettel visszazavarta a férjéhez.
Harmadnap is elsorolta az ember a cicusnak, hogy mik a teendői. A macska megrémült, és felugrott a kemence tetejére, nem bírta hallgatni. Dolgozni persze aznap sem dolgozott, hiszen nem is tudott.
Hanem most az ifiasszony mindent elvégzett helyette. Feltakarította a házat, kimosta a ruhákat, megfőzte az ebédet. Pontosan úgy, ahogyan megígérte a férjének. Egyrészt azért, mert megesett a szíve a macskán, szánta, amikor a férje ütötte. Meg azért is, mert ahogy porolták a macska bundáját, akkor az állat belemártotta a karmait a hátába és a nyakába, (meg aztán az ostor is el-elcsúszott néha a macska hátáról az ő hátára).
Amikor hazajött az ember, látta, hogy minden rendben van. Mondta is a cicának:
– Ne félj, ma nem bántalak!
Az asszony örömmel terítette meg az asztalt, és odatette az ínycsiklandó ételt az ember elé. Azóta minden nap így telt el. A macskát nem kellett többet elpáholni. Az ifiasszonyból pedig olyan háziasszony lett, hogy csak na!
