A rest többet fárad

Egyszer egy szegény ember, amint éppen a város felé mendegélt a fiával, látja, hogy egy krajcár hever az út porában.

Szólt a fiának:

• Édes fiam, vedd fel azt a krajcárt! Ha már így ránk mosolygott a szerencse, hátha még hasznát vehetjük.
• Ugyan minek, édesapám!
• Vedd csak fel, ha mondom!
• Nem érdemes lehajolni egy krajcárért, hisz nem ér annyit, hogy fáradjak vele, s nem is gazdagodunk meg tőle.

A szegény ember nem szólt semmit, hanem lehajolt, felvette a krajcárt, és becsúsztatta a zsebébe, Hamarosan beértek a városba és egyenesen a piacra mentek. Ott a szegényember, amíg a fia a lovakat mustrálgatta, a krajcáron cseresznyét vett. Hej, olcsó volt a cseresznye! Egy krajcárért száz szemet számoltak a tarisznyába.

Továbbmentek a városból, az apa kicsit nagyobb léptekkel elöl, mögötte a fia ballagott. Még egy jó hajításnyira sem mentek, mikor a szegény ember kivett a tarisznyájából egy szem cseresznyét, és ledobta a földre, úgy, hogy a fia ne vegye észre, majd hátraszól a fiúnak:

• Nézd fiam, milyen szép cseresznye van a földön!

Bezzeg nem kellett mondania, hogy vedd fel, mert a fiú a hosszú úton erősen megszomjazott, és biztatás nélkül is felvette.

Amint egy kicsit továbbhaladtak, a szegény ember megint leejtett egy szem cseresznyét, és hátraszólt a fiának:

• Édes fiam!
• Hallom apám, hallom!
• Nem látsz cseresznyét a földön?
• De bizony látok, s fel is veszem, meg is eszem.

Így egyenként mind a száz szem cseresznyét elhullatta a szegény ember, s a fia pedig szorgalmasan az utolsó szemig felszedte és megette. Akkor aztán az apa egy kis pihenőt rendelt, s azt mondta a fiának:

• Látod, gyermekem, látod! Azért az egy krajcárért nem hajoltál le, most meg százszor, egymás után fárasztottad magad azért a száz szem cseresznyéért, amit a krajcáron vettem a piacon.

Tanuld meg ebből, hogy a rest mindig többet fárad!