A KIRÁLY NYULAI

Hossza: 5:38 perc

Hol volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl, volt egy szegény asszony, akinek volt három fia.

Olyan szegények voltak, hogy vízzel főztek, bottal rántották be, úgy éltek egyik napról a másikra.

A király éppen pásztort keresett a nyulai mellé. A legnagyobb fiú el is határozta, hogy beáll hozzá szolgálatba. Édesanyja feltarisznyázta, hamuban sült pogácsát adott neki útravalóul. A fiú megköszönte, eltette, és elindult a királyhoz.

Útközben egy kúthoz ért. Mivel már igen megéhezett, letelepedett mellé, és falatozni kezdett.

Egyszer csak ott termett egy kisegér, és így szólt:

– Hallod-e, te legény, adj nekem egy falást a pogácsádból, mert már napok óta éhezem!

– Tőlem akár hetvenhét napja is éhezhetsz, nem adok egy morzsát sem!

Az egérke elfutott, a legény pedig tovább folytatta útját. Hamarosan a palota kapujához ért, éppen akkor, amikor a király kilépett rajta. Meglátja a legényt, köszönti és kérdi:

– Mi járatban vagy, te szegény legény?

– Én bizony felséged szolgálatába szegődnék, mert hallottam, hogy a nyulai mellé pásztort keres!

– Jókor jöttél, fiam, az udvaromban van a száz nyúl, rád bízom. Hajtsd ki mindet a mezőre, de úgy őrizd, hogy ha csak egy is elvész, a fejedet vétetem!

Másnap reggel kihajtotta a fiú a nyulakat a mezőre, de ahogy kiértek, a nyulak százfelé futottak. Megfutamodott bánatában a legény is, mert a fejét igencsak féltette, meg sem állott hazaig.

Otthon szomorúan mesélte, mi történt vele. Erre fölkerekedett a középső testvére, de neki sem volt több szerencseje.

Ekkor előállt a legkisebb fiú, ő is elindult. Útközben elérkezett a kúthoz, s tőle is kért egy falás pogácsát a kisegér.

– Jó szívvel, te kicsi egérke – mondta a fiú, s letört egy darabot a pogácsájából.

– No, te szegény legény, jótett helyébe jót várj! Két bátyádtól kértem már, egyik sem adott, nem is volt szerencséjük a szolgálattal. Azzal beszaladt az egérlyukba, és előhozott egy kürtöt. Odaadta a fiúnak, és azt mondta neki, hogy ha bajban van, csak fújja meg bátran, ő akkor rögtön ott terem, és segít neki. A fiú megköszönte a kürtöt, beletette a tarisznyájába, és úgy indult tovább.

Amint a palotakapuba ért, már jött is a király:

– Mit keresel itt, te szegény legény? – kérdi.

Elmondta neki, hogy miben fáradozik.

– Éppen jókor érkeztél, a száz nyulam mellé ügyes pásztor kellene, mert eddig egyik sem volt kedvemre való. A legény ráállt a szolgálatra, és másnap reggel kihajtotta a nyulakat a rétre, de amint kiértek, a száz tapsifüles százfelé szaladt.

Ekkor eszébe jutott a kürt. Elővette, belefuvintott, szaladt is az egérke, és a nyulakat egy pillanat alatt összeterelte.

Látta ezt a király a palota tornácáról: „No, megállj! – gondolta magában. – Azért ma mégis hiányzik majd legalább egy a százból!” Azzal kiküldött egy szolgálót a rétre, hogy kérjen egy nyulat a fiútól, de a fiú féltette a fejét, és nem adott egyet sem. Ekkor megszólal az egérke:

– Csak adj oda egyet, a többit bízd rám!

A legény hallgatott rá, és berakott a cseléd zsákjába egy nyulat. De az egérke is felszökött a zsákra, kirágta, a nyúl helyére egy jókora követ rakott.

Megy este a legény haza, betereli a nyulakat a kapun. Jön elé a király, dúl-fúI, hogy reng belé az udvar.

– Gyere csak, gyere, te kötélrevaló! Mit küldtél te nekem a zsákban?

– Én egy nyulat, felséges királyom.

Hívják a szolgálót.

– Nekem, felséges királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom, igazán nyulat adott a pásztor.

– Hát akkor hol a nyúl? – vonja kérdőre a király szolgait.

Tüstént számolni kezdik a nyulakat, de akárhogy számolták, megvolt mind a száz.

– No, hallod-e, te szegény legény – mondta a király -, még ilyen pásztorom sosem volt, aki küldött is nyulat, s ne is hiányozzék a százból. Mit kívánsz?

– Csak egy zsák pénzt a szolgálatomért, mert nagy a szegénység otthon minálunk. A király kimérette a zsák pénzt, feltették egy ökrös szekérre, azzal hajtott haza a fiú. Most már olyan gazdagok voltak, hogy messzi földről a csudájára jártak.