A CSILLAGSZEMŰ JUHÁSZ

Hossza: 3:26 perc

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Ez a király nagyon félelmetes volt, rettegett tőle az egész ország népe. Ha egyet tüsszentett, kengyelfutók vitték hírét az egész országban, s aki nem mondta, hogy „Adj Isten egészségére!” – halál fia volt. Az egész országban csak egy ember akadt, aki nem mondta, ez a csillagszemű juhász volt. Vitték is a juhászt a király színe elé, aki éktelen haragra lobbant. De hiába parancsolta a juhásznak, az csak nem mondta, hogy „Adj Isten, egészségére!”. Sőt azt merészelte mondani a királynak:

– Nem mondom én, felséges királyom, míg a lányát nekem nem adja!

Ahogy meghallotta ezt a király, megparancsolta, hogy vessék a csillagszemű juhászt a medve tömlöcébe.

A medvét előtte jól kiéheztették, így amint belépett a juhász, két hátsó lábára állt és nagyot bődült, majd megindult felé. De, amikor a medve meglátta juhász csillagszemét, egyszeribe meghunyászkodott, lefeküdt a földre, és meg se mozdult. A juhász pedig egész éjjel énekelgetett. Másnap reggel, amikor megy a király, lá, a, hogy a juhásznak kutya baja.

De hiába kérte a juhászt, az csak nem mondta: „Adj Isten egészségére!”.

Megparancsolta hát, hogy vessék a legényt a tömlöcbe, ahol tíz óriási sündisznó volt bezárva.

De amikor azok elkezdtek közeledni, a juhász előkapta a szépen csengő furulyáját. Erre a sündisznók táncra perdültek, addig táncoltak, míg el nem fáradtak, s aludtak egész éjjel, mint a bunda.

Reggel a király megint csodálkozva látta, hogy a juhász még mindig él. De a juhász továbbra sem kívánta egészségére a tüsszentést, míg a lányát neki nem adja.

Hát akkor vigyétek a száz halálba! – parancsolta mérgében a király. Ez egy olyan tömlöc volt, ahol állt egy kút és annak a belseje ki volt rakva száz kaszával.

„Ennek már a fele sem tréfa!” – gondolta a juhász, de hirtelen kitalált valamit: a sötétben beleszúrta a fokosát a kút köblébe, ráakasztotta a subáját, a tarisznyáját, a kalapját, ő maga meg meghúzódott a sarokban.

No, megkérdezték a katonák, meggondolta-e magát, de a juhász nemmel válaszolt. Azzal taszítottak egyet a juhász gúnyáján, s abban a hiszemben távoztak, hogy a juhász már nem él.

Reggelre azonban vidám furulyaszóra ébredt az udvar. Mindenki csodálkozva látta ám, hogy a csillagszemű juhász él. Erre már a király sem tudott mit tenni, neki adta a lányát, csak mondja, hogy: „Adj Isten egészségére!”.

Hatalmas lakodalmat csaptak, nagyon vígan voltak.

Egyszer csak tüsszentett egyet a király, hát a juhász vagy hatszor elmondta, hogy: „Adj Isten egészségére!”. A király alig tudta lebeszélni arról, hogy folytassa: odaígérte a királyságát is, csak ne mondja még egyszer.

Így a csillagszemű juhász lett a király, s innentől kezdve nagyon jó sora lett a népnek.